A kínai diagnózis alapjai
- Details
- Category: Uncategorised
- Published on Wednesday, 26 October 2011 13:32
- Written by Apagyi Csongor
- Hits: 216
A hagyományos kínai diagnózisalkotás négy fontos részt tartalmaz: a megtekintés, meghallgatás és esetleg szaglás, kikérdezés és tapintás.
A megtekintés általában pillanatok alatt lezajló folyamat, főleg a nagy rutinnal rendelkező orvosoknál. Ide tartozik az arc, testalkat, mozgás, viselkedés és természetesen a nyelv megtekintése is. A meghallgatás főként a légzést és szívműködést érinti, ha ezen területek valamely problémája okozza a tüneteket. A kikérdezés elengedhetetlen részét képezi a helyes diagnózis felállítása előtti információgyűjtésnek. Itt gyakran merülnek fel olyan kérdések, melyek a nyugati orvoslás részéről nem bír jelentőséggel, mint például a páciens a hideg vagy meleg ételeket, környezetet preferálja, érez-e keserű ízt a szájában, mikor erősebbek a tünetei, izzad-e vagy sem stb..
Ezek a kérdések mind a tünetcsoport helyes besorolását segítik, hogy megállapításra kerüljön a betegség típusa: yin vagy yang, hideg vagy meleg, külső vagy belső, hiány vagy többlet természetű.
A tapintás leginkább a pulzus megfigyelését takarja, de természetesen az érintett terület megtapintása is ide tartozik. Ezek a diagnózisalkotó megfigyelések mind-mind külön fejezetet érdemelnek, így részletesen lesz szó róluk egyesével.
A pulzusdignosztika
A pulzusdiagnosztia során a pulzus elhelyezkedéséből, ritmusából, sebességéből, erejéből és alakjából vonunk le következtetéseket a élettani funkciók patológiai változásait illetően. E szempontok alapján 28 alavető abnormális pulzusfélét különböztetünk meg. Mivel a pulzusdiagnosztika pontossága a vizsgáló orvos ujjainak érzékenységén múlik, az elméleti háttér megtanulásán kívül óriási a gyakorlás fontossága – csak hosszas gyakorlás, mindennapi pulzusviszgálatok során lehet elsajátítani.
A pulzusfajták kialakulásának alapja
A szív uralja az ereket, a szív lüktetése hajtja a vért az erekben – a pulzus is ezért lüktet. A szív lüktetését és a vér mozgását az erekben a zong qi (ősi vagy mellkasi qi) mozdítja elő. Az erekben folyó vér átjárja az egész szervezetet, szüntelenül kering, állandóan mozgásban van. A szív irányításán kívül minden zang szervvel összhangban működik.
Tüdő: „száz ér a tüdő felé fut ” a szervezet vére a tüdő gázcseréje révén frissül fel. Továbbá a tüdő uralja a qi-t, a vér csak a tüdőnek a qi-t szétterjesztő funkciója által járhatja át a szervezetet.
Lép: a lép és a gyomor a qi és a vér termelés és átalakítás forrása, a lép vezeti a vért, a lép qi megtartó hatása biztosítja a vér áramlását.
Máj: a máj raktározza a vért, felelős a diszperzióért és így a szervezetben lévő vér mennyiségét is szabályozza.
Vese: a vese raktározza az esszenciát és az esszencia qi-vé alakul, ez az emberi szervezet yang qi-jének alapja, minden zangfu szerv működésének mozgatóereje, továbbá a jing vérré alakulása a vérképzés egyik anyagi alapja.
A fenti példák illusztrálják a pulzusfajták kialakulása, és a belső szervek működése és a qi mechanizmus közti szoros kapcsolatot.
A pulzusvizsgálat klinikai jelentőssége
A pulzusfajták kialakulása szorosan kapcsolódik a szervi funkciókhoz és a qi mechanizmushoz, így hát zangfu és qixue patológiai változásai befolyásolják a vér ármalását és a pulzus fajtája is megváltozik. A pulzus vizsgálata során következtethetünk arra, hogy a szervezet mely részei és miképp érintettek.
A betegség által érintett terület, a betegség jellege, hiány és többlet meghatározása:
- Noha a betegségek megnyílvánulásai összetettek, de a szervezet betegség által érintett területét tekintve külső és belső jellegű szindrómákra feloszthatók – ezt a jelleget a pulzus felszínessége illetve mélysége tükrözi.
- A betegségek jellegüket tekintve hideg és meleg szindrómákra csoportosíthatók, ezt a jelleget a pulzus lassúsága vagy gyorsasága mutatja.
- A patológiai folyamatok során xie és zheng konfliktusban állnak egymással, kettejük viszonya szerint különböztetjük meg a xu és shi (hiány és többlet) szindrómákat, amiről a pulzus gyengesége vagy ereje tájékoztat.
Természetesen a pulzusdiagnózis által nyert adatok önállóan nem elegendők és esetenként önmagukban akár félrevezetőek is lehetnek. Muszáj a négy módszert együtt alkalmaznunk.
A pulzusok helye
A pulzusvizsgálat helyét illetően három fajta módszere van a vizsgálatnak: teljes pulzusvizsgálat, három helyű pulzusvizsgálat és az ún. cunkou pulzus vizsgálat, mely utóbbi a radiális artérián vett pulzust jelenti és „a” közismert pulzusvizsgálat. Alábbiakban az utóbbit ismertetjük. A radiális artérián vett pulzust vizsgáljuk, általában palmaris oldalon, de nagyon ritkán előfordul hogy a radialis artéria a dorsalis oldalon található.
A pulzus vizsgálata három ponton történik: az ún. (cun, guan, chi) pontokon, melyek mindkét kezen megtalálhatók, tehát összesen hat helyen.
E három helyen belül is három mélységben vizsgálódunk: felszínesen, középen és mélyen. Ilyenmód kezenként három ponton, három módon: összesen kilencféleképp vizsgálódunk. A cun guan chi helyekhez zang-szervek köthetők. Az évszázadok folytán kisebb változásokkal alakultak az elképzelések hogy melyik pulzus-helyhez milyen szerv, milyen szervek köthetők. Napjainkban a következő Nei Jing-ben leírt kapcsolatok bevettek.
Baloldali cun: szív és tanzhong (akupunktúrás pont a mellbimbók közt a középvonalon)
Jobboldali cun: tüdő és mellkas
Baloldali guan: máj, epe és rekesz
Jobboldali guan: lép és gyomor
Chi (mindkét oldalon): vese és alhas.
A cun, guan, chi pontokon tájékozódhatunk a zangfu-k qi-je, vitálfunkciói felől.
A MEGTEKINTÉS
A megtekintés a páciens megjelenésének, szemmel látható jellegzetességeinek, illetve testváladékainak és ürülékének, vizeletének megtekintését jelenti. Mivel alapvető fontosságú a betegségek megértéséhez, az érzékeny megfigyelő-készség alapvető feltétele az orvosi munkának.
A megtekintés során az orvos alapvetően a következőket veszi figyelembe: shen (vitalitás), szín, forma, állapot – ezek alapján von le következtetéseket a belsőben zajló folyamatokra. A Sárga Császár könyvében is így írják: „a külsőt szemlélve megtudhatjuk milyen a belső és így a betegség is megismerhető”.
A megtekintés konkrétan a következő részekből áll: megnézzük a páciens shen-jét (vitalitását), megvizsgáljuk bőre színét, és annak esetleges elváltozásait, testének, testrészeinek alakját, formáját, állapotát, a fejrészt: a hajat és a rajta található nyílásokat (szem, száj, orr, fül), a nyelvét, a bőrét és különféle exkrétumait (testváladékok, széklet, vizelet).
| A nyelv vizsgálata |
A nyelv vizsgálata a "megtekintés" kategóriájába tartozik a diagnózis felállításának folyamatában. Ez egyébként a "nyugati" orvoslásban is benne van, habár ott nincs ekkora jelentősége, illetve az információk értékelésében vannak különbségek.
A nyelvre - más testtájakhoz hasonlóan - ugyancsak kivetíthető a szervezet térképe.
A nyelv vizsgálata során megnézik, hogy milyen a nyelv alakja, színe, van-e rajta lepedék, annak milyen a színe, jellege, a nyelv melyik területén van a legjellemzőbben (ahol van, az a funkciókör az érintett), milyen a repedezettsége, fog-lenyomatok láthatók-e rajta. Ezek mind tájékoztatnak a beteg energetikai állapotáról, és hozzájárulnak a minél pontosabb diagnózis felállításához.